BRAVO: A Buffyval világsztárokká váltatok, hogy élitek ezt meg? Mi a helyzet a rajongóáradattal?
DAVID: Megmondom a frankót én elég nehezen viselem. Ezért nem is járkálok ilyen partikra, bemutatókra.
JAMES: Én egy ideig élveztem- lehet, hogy ezzel most kiábrándítok néhány embert- de már besokalltam. Az a baj, hogy a közönség elvárja, hogy mindig legyél kedves, adj autógrammot és mosolyogj, még akkor is ha rossz kedved van. Nem gondolnak bele a helyzetünkbe.
SARAH: Nem akarok itt okoskodni de én inkább a megdöbbentő kifejezést használnám. Ezt éreztem a legelején is, amikor az ügynököm mondta, hogy mennyi levél érkezik, meg akkor is, amikor egy srác szinte betegesen üldözött.

BRAVO: Miért szálltál ki a sorozatbol?
SARAH: Hét évig játszottam Buffyt, ennyi idő bőven sok arra, hogy eltompuljon az ember.

BRAVO: Hogy álltok a misztikus, földönkívüli dolgokkal?
DAVID: Én bírom őket! Sok ilyen könyvet olvastam, de nem csak a szerepem miatt.
SARAH: Már gyermekkoromban is érdekeltek a hátborzongató történetek. Az a típusu kislány voltam, aki szívesen sétálgatott a temetőben éjszakánként.
JAMES: Engem alapból elég hidegen hagynak az ilyenek. Eljátszani ezt a szerepet viszont teljesen más kérdés. Szerintem elég hiteles vámpír voltam.

BRAVO: A filmben egy csomó lélegzetelállító jelenet van. Angel például háztetőkön repked L.A. utcáin.
DAVID: Erről talán a kaszkadőröket kéne megkérdezni! De komolyra fordítva hihetetlenül jó csapat a miénk, azért ilyen profik a jelenetek is.