Borongós őszi idő volt, fújt a szél, vastag, puha levéltakaró borította a talajt. Willow csak ment, rendíthetetlenül tört előre a szélben. Szüksége volt egy nyugodt helyre, egy helyre, ahol leülhet, és átengedheti magát gondolatainak, érzéseinek. Nem tudta mit tegyen, hogy helyes-e amit titkon tőle szeretne Buffy, vagy helytelen.  Megtalálta a keresett helyet, leheveredett egy szép nagy fának a tövébe, melynél oly sok időt töltött el Tarával álmaiban. Megpróbált józanul gondolkodni...

Az egész néhány órája kezdődött. A konyhában ült Buffyval és Anyával, aki nem is olyan rég tért vissza az élők soraiba D'Hoffryn jóvoltából. Kellemes kávé illat járta körül a helységet, s behallatszott a szél süvítése. Álatlános dolgokról beszéltek, már napok óta nem esett szó vámpírokról, démonokról és vérfarkasokról. Buffy napról napra monotonon végezte dolgát, s a többiek meg voltak győződve róla hogy ennek az időjárás az okozója. Mikor Anya elhagyta a helységet, Buffy fájdalmas szemekkel fordult a boszorkány felé s Willow tudta mit akar kérni, de reménykedett, hogy nem mondja ki. A vadász szavai azonban elhangoztak:

-Hozd őt vissza....

Willow nem tudott rá reagálni, gondolatai zakatoltak, régi félelem éledt újra a szívében. Egész testében megremegett, s csak ennyit válaszolt:

-Nem vagyok rá képes.. - s kirohant a házból, egyenesen a nagy tölgyhöz sietett. Gondolatok kavarogtak a fejében, s valóban azt érezte, hogy nem képes megtenni. És miért tenné??? Ő sem kaphatta vissza Tarát! Persze tudta hogy az egészen más volt, tudta de nem érdekelte. Spike-ot misztikus erő ölte meg, tehát ez nem lenne akadály számára. De az önkontroll... Dühös volt Buffyra. Hogy kérhetett tőle ilyet ?! Arra gondolt megint gonosz lehet és elpusztíthat mindent, ezúttal tényleg. Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ő már túl tiszta ahoz, hogy átengedje magát az Első akaratának, a gonoszénak, kinek hatalma már korlátozott. Ő már istennő. Megtehetné... Hatalmas harc dúlt belsőjében, emlékek jöttek elő, s tűntek el. Képek, érzések, Tara... Újból átérezte elvesztésének fájdalmát, átérezte az egész világ fájdalmát egy pillanatra. Tudta mit érez a vadász, hiszen kötődött Spikehoz, erősen. Tartozott ezzel Buffynak, hiszen majdnem megölte! És új emlékek törtek fel: az égett hús szagát az orrában érete, s a tűzgömb melegségét a tenyerén, szinte hallotta, Giles nyöszörgését. Megbocsátották neki mindezt... Tartozik ennyivel Buffynak.

Már el is párolgott a vadász iránt érzett dühe. Tudta, hogy nem lesz semmi baj, tudta, hogy van elég ereje hogy megtegye, mégis töprengett még. Érezte, hogy Tara is megtenné a helyében, és tudta, hogy a vámpír megérdemli ezt. Megmentette a világot. Ott ült, a fa árnyékában, figyelte, ahogy a gyenge őszi nap sugarai megcsillannak a felhőkön és tisztán hallotta saját gondolatát, mintha csak valaki más szólt volna hozzá:

-Megteszem.....