Délután volt.Willow lassan kinyitotta a szemét. Érezte amint hátába
fájdalom hasít. A felette álló Xander mosolyogva kérdezte:
-Ugye milyen kényelmetlenek az ágyak?-és közben saját nyakát
masszírozta.
-Már azt hittem valaki kést döfött belém miközben aludtam.- s ő is
elmosolyodott.-Hosszú nap, vagyis éjszaka vár ránk, ugye tudod?
-Tudom. Buffy elment sétálni. Azt mondta autókölcsönzőt keres, bár
kétséges hogy talál-e itt Southfholdban.
Fél óra múlva már mindhárman a Sunnydale helyén maradt gödör
peremén álltak, mint akkor, a nagy győzelem után. Egy kis piros forddal
jöttek eddig, amit a vadász kölcsönzött a városban. Willow kipakolta a
csomagtartóból az eszközöket.
-Nemsokára lemegy a nap. Még néhány perc. Addig elhelyezem a
kellékeket.- magyarázta, és elkezdte a gyertyákat a földbe állítani
néhány méterrel az út mellett, a gödörrel szemben.
-És nekünk mi lesz a feladatunk?- érdeklődött Buffy.
-Amint elhelyeztem körben a gyertyákat én leülök középre, és lazítok,
ti pedig ez alatt beolajozzátok őket majd meggyújtjátok. Miután
végeztetek a körön kívül megálltok kezetekben azzal a két hatalmas
gyertyával, amibe tegnap belekarcoltátok a jeleket. Nincs más
dogotok, mint állni és nem moccanni. Olyan mintha őrtornyok lennétek,
távol tartjátok tőlem az esetleg idegyűlő negatív erőket. Ozirisz
valószínűleg a gödör felett fog megjelenni, és rólatok tudomást sem
vesz majd.
-És most is próbára tesznek majd téged?-  kérdezte aggódva Xander.
-Nem. Már egyszer próbára tettek. Most elég az áldozat.- mondta Will
és a csomagtartóhoz lépett, s kivett egy úrnához hasonlító dolgot,
melyre hasonló jelek voltak vésve, mint a gyertyákra.
-Mi van benne?-kérdezte Buffy.
-Egy ártatlan szíve.- mondta a boszorkány.- Már sötét van készen
álltok?
-Igen válaszolta egyszerre Xander és a vadász.
Willow kezében az úrnával a kör közepére sétált, letette  maga elé
majd leült. Csöndben ült, csukott szemmel. E közben két segítője
furcsa illatú olajjal kenegette a gyertyákat.
-Szerinted értünk majd a beszédéből valamit?- súgta az ács Buffy
fülébe a kérdést.
-Igen. Azt mondta nem ősi nyelven fog beszélni. De most maradj
csöndben.- válaszolt izgatottan a vadász, miközben egy másik olajjal
beolajozta saját gyertyáját is, azt is megyújtotta és felállt a kijelölt
helyére. Néhány másodperc múlva Xander is ugyanígy tett.
Willow felvette a földről az odakészített szárított növényeket, egyiket
meggyújtotta, és égetni kezdte vele a másikat. Buffy az illatából ítélve
úgy gondolta, a növény zsálya.
- Ozirisz!-hallatszott a boszorkány hangja-Parancsolom hogy jelenj
meg!- s ahogy ezt kimondta hatalmas fény járta át a teret és láthatóvá
vált az isten alakja. 
-Mit akarsz boszorkány?- kérdezte némi dühvel telt hangon Ozirisz.
-Azt akarom hogy hozd vissza a vámpírt, akinek lelke volt, és itt
hullatta vérét életünkért.- mondta határozottan Willow, miközben Buffy
és Xander testét félelem járta át. Úgy örvénylett a levegő, mintha vihar
dúlna, de a gyertyák nem aludtak ki.
- Miért tenném ? Az után, amit a boszorkány halálát követően  tettél?-
Kérdezte az isten mélyen csengő hangján.
-Mert a vámpírt misztikus erők ölték meg. Feltámaszthatod. És már
kaptál cserébe egy ártatlan lelket, kinek szíve itt pihen előttem. Hozd
őt vissza alvilág istene!!- parancsolta határozottan Willow.
-Legyen ahogy akarod.-válaszolta Ozirisz és mosoly gördült testtelen
énjének arcára- s ezzel eltűnt.
Willowt megviselte ugyan a szertartás, de fel tudott állni, és segített is
a vadásznak és Xandernek elpakolni. A lezárt úrnát a gödörbe dobta.
Sokat beszéltek, Spikeról is. Nem mentek haza, hiszen tudták hogy a
vámpír csak éjszaka jöhet elő. Ott ültek a füvön,  beszélgetek hosszú
órákig, de semmi sem történt....