Egy hatalmas fényt látott, majd mást semmit. Ennyi maradt ami az övé,
mindössze, és az a hatalmas űr a lelkében, mely kínozta. Monotonon
lépkedett az út mentén, bele-bele rúgva egy kőbe vagy faágba. Nem
értette miért történik ez vele. Kiásta magát egy halom mocsok alól, kis
híján összeesik az éhségtől és és mindössze egy emlékképe van. Egy
hatalmas fény. Ennyi. Ez minden. Bosszankodásából egy autó
lámpájának fénye szakította ki. Az jármű elhajtott mellette, majd
megállt. Negyvenes éveit taposó férfi szállt ki belőle.
- Jóember! Mit keres itt ilyen késő éjjel? Szálljon be! Hová tart?- Spike
miközben lassan elindult a kocsi felé bizalmatlan tekintettel figyelte
annak sofőrjét. Kénytelen volt megszólalni..
-Én..-habogott- az az igazság hogy eltévedtem.- mondta, jobb ötlete
nem lévén.
-Southfholdnak tartok, mint már mondtam szálljon be nyugodtan.-
ajánlotta fel ismét a furcsa férfi. Spikenak fogalma sem volt hol van 
Southfhold, de ettől a kutyagolástól már nagyon elment a kedve, így
beszállt az autóba, ami lassan elindult.
- Egyébként Jim vagyok. Elég rosszul néz ki -bámult Spike szakadt
ruhájára - Ha éhes a táskámban van néhány szendvics amire nem
tartok igényt.
-Nagyon köszönöm.- miközben mosolyt erőltetett arcára, azon
gondolkozott milyen mesét találjon ki, majd rájött hogy teljesen
mindegy, hiszen még ő sem tudja mi történt. Így hát miközben a
szendvicsek után turkált elkezdte történetét.
- Tudja, néhány hetente kimegyek a barátokkal ahoz a gödörhöz.
Sátrat verünk, iszogatunk, jól érezzük magunkat. Most a kelleténél
kicsit jobban felönthettem a garatra, mert...- és Spike csak mondta és
mondta. Valahogy a beszéd is az újdonság erejével hatott rá, akárcsak
a jármű ringatózása. Olyan érzése volt, mintha újjá született volna.
Egy órával később már egy viszonylag kényelmes farmernadrágban és
pulóverben rótta Southfhold utcáit. Próbált emlékezni, de
eredménytelenül. A ruhát a férfitól kapta, aki elhozta idáig. Azt mondta,
ő már kihízta, úgy sem tudná hordani. Körbenézve semmi érdekeset
nem látott: átlagos kisváros roskatag panel épületekkel, néhány
izléses kis kertes házzal. Az egyik sikátorból egy kihívó, fiatal hölgy
sétált ki. Kacéran nézett a meglepődött Spikera. Lassan felé lépkedett,
miközben a férfi magához tért a meglepettségtől, ám annál inkább
zavarba jött.
-Akarsz velem játszani?- kérdezte lágy hangján a nő, és megfogta a
férfi kezét. Spike már nem gondolt többé vakító fényre, se gödörből
való kimászásra. Nem érdekelte a múltja. A nő valahogy elvarázsolta.
Kihívó pillantása, macsakához hasonló kecses járása, hófehér bőre....A
lány a sikátor felé vezette, ahonnan jött. Elhaladtak egy kuka mellett,
majd néhány méter után a nő kihívóan dőlt a falnak, és magához
rántotta a férfit is. Hevesen csókolták egymást. A nő ajka Spike nyakára
tévedt, s keze is egyre lejebb csúszott....hegyes szemfoga pedig egyre
mélyebbre a húsban....