Ehez fogható érzés még soha nem járta át a testét. Már nem hiányzott
neki az az élet, melyet a gödörből való kijutás előtt élt. Az az élet,
melyre nem is emlékezett, de mégis kimondhatatlanul vágyott utánna.
Múlt éjjel, új életet kapott. Most már nem kínozta a lelkében élő
üresség. Az az üresség, melyről nem tudta miért van, s csak gyötörte
szüntelen. Már nem volt lelke.  A tegnapi éjszaka után nem volt többé
kíváncsi elveszett énjére. Arra az énre, aki a gödör előtt volt. Nagyon is
jól tudta ki ő. Ő az éjszaka teremtménye volt. Árnyékként mozgott,
érezhetően egyesült a sötétséggel. Élvezte...Igen nagyon élvezte
ahogy a sikátorokban settenkedhetett. Egy ez egészen más világ volt.
Pillanatra átfutottak az agyán a történtek. Az éles fogak, ahogy a
húsba fúródtak. A kripta, melyben magához tért. A friss áldozat, mely
ébredésekor várta. A nő, aki által ilyen csodálatos lénnyé vált. A nő, aki
azt akarta maradjon vele örökkön örökké... De ő csak magányt akart.
Egyedül, a világ ellen, erre vágyott. Nem tudta merre tart, de tudta
mire fog bukkanni. Út közben fel-fel nézett a sápadt holdra, s egy dalt
kezdett dúdolni, melyről fogalma sem volt honnan ismeri: Let me rest in
peace
Let me get some sleep....
E közben a vadász ellentétes érzésekkel telve sétált nem is olyan
messze. Olyan izgatott volt hogy legszívesebben futott volna, de
figyelmesnek kellett lennie. Minden egyes sikátorba és zsákutcába
benézett. Közben csak Spike járt az eszében. Alig hitte el hogy a férfi
mostmár ember! Kavarogtak a gondolatai. Nem volt biztos az
érzéseiben, nem tudta szerette-e őt valaha, csak annyit tudott hogy
vissza akarta kapni. S ez a könyörtelen érzés nem hagyta nyugodni.
Teste és lelke is követelte a férfit. Tűz égett a szemében. Tűz égett a
teste minden porcikájában. Emlékezett... Tudta, hogy sokáig
kihasználta a férfit aki szerette őt.. Most döbbent csak rá hogy nem
érdemli meg a vámpírt. Hát mit tett ő, hogy elnyerje a szerelmét?
Semmit. Spike mégis szerette. A vadász azonban eddig a pillanatig nem
jött rá, mit érzett a férfi iránt, vagy csupán nem merte bevallani
magának.Most azonban már tudta. Fényt varázsolt az életébe, és
szerelmet. Szerette őt. Ezért fájt annyira az elvesztése. Apró
emlékképek és fájó szív. Ez maradt. Emlékek jelentek meg előtte. Spike
Sunnydalebe érkezése, a Duplahusi Palota, ahol annyiszor
meglátogatta, és még száz és száz kép... Az első igazi csókjuk. Szinte
maga előtt látta. És egy dal szólt a fejében: So I will Walk through the
fire 'Cause where else can I turn? I will Walk through the fire And let
it...
Spike befordult az egyik mellékutcába. Egy lányt követett.  Nem
ismerte, sohasem látta eddig. Élvezettel lopakodott utánna. Már
nagyon éhes volt. Több óra telt el azóta, hogy utoljára vérhez jutott.
Még sohasem cserkészte be egyedül az áldozatát  (legalábis emlékei
szerint nem).  Ahogy izgalma fokozódott, úgy énekelte egyre
hevesebben a dalt, persze csak gondoltban, nehogy felfedje magát.
Már csak néhány lépésnyire volt a lánytól, ekkor egy hirtelen
mondulattal rávetette magát. Szorosan átfogta a derekát, kezét a
szájára tapasztotta miközben bevonszolta egy zsákutcába. Elengedte
a megriadt teremtést, aki a földre rogyott, s félelmében meg sem bírt
moccanni. Spike felvette vámpírarcát, s a földön fekvő nőre vetette
magát, akitől csak egy elfolytott sikoly tellett.
Buffy furcsa hangot hallott, s miközben irányába igyekezett, próbálta
győzködni magát, hogy csak egy macska volt. Egy koszos, szűk
utcában lépkedett. Nem is tudta miért megy a hang irányába. Ő csak
Spike-ot akarta megtalálni. Közben még mindig azt a bizonyos dalt
dúdolta. Walk through the fire
And let it burn.... Balra fordult, hogy megbizonyosodjon róla, hogy csak
egy újabb koszos utca, vagy esetleg a hallott hang forrása van arra.
Meglepő látvány tárult elé. Egy vámpír épp egy fiatal lány fölött hajolt, s
karjaiban tartva azt szívta  mohón életet adó vérét. Buffy nem
tétovázott, 2 hatalmas ugrással a közvetlenül a vérszívó mögött
landolt. Közben zsebéből elővette a karót, melyet mindig magánál
tartott. Mialatt a magasba lendítette a szerszámot a dal zárószavait
énekelte mostmár hangosan: And let it burn! A vámpír felkapta a fejét
a hirtelen zajra. A vadász tökéletesen célzott, pontosan szíven szúrta
a vérszívót. Ám előtte még egy pillantást váltottak. Leírhatatlan az az
érzés amit a másodperc tört része alatt átéltek. Spike előtt lepergett
élete minden egyes eseménye, újra átélt minden egyes érzést mielőtt
porrá hullott szét. A vadásznak, miután belenézett a vámpír szemébe
egyszerűen megszűnt a külvilág. Nem érdekelte a sebesült lány, nem
érdekelte semmi már. Csak lerogyott a porhalomhoz és sírt. Sírt, kitudja
meddig....